Selamat siang (Sz_elámát sziáng)!

 Hogy mit is jelent ez? Ez egy mondhatnánk, hogy „Szép Napot” köszönés, de milyen nyelven is? A megfejtés egy indonéz kis szigetről érkezne, Baliról. Ők tudják a választ. Természetesen még pár „turista” is, aki veszi vagy vette a fáradtságot és ellátogatott ama távoli helyre.

De a kérdés még mindig az lehet, hogy mit is keres az oldalon, igaz?

Gondoltam, hogy a nyárra való tekintettel mutatok nektek némi egzotikumot e messzi tájról. Néhány érdekes autó, közlekedési stílus keltette fel az érdeklődésem és késztetett arra, hogy fényképezőt ragadjak e témára. Bár a hely szépségei közé nem sorolható a tuningautók zöme. Mégis képes felkelteni egy arra nyaraló kis csapat figyelmét. Így állítottam én is lencsevégre az "alanyokat".

Autókból roppant kevés volt. Köszönhető az ottani áraknak és a közel 40-50%-os munkanélküliségnek.

A közlekedés náluk legfőképp motorból és kerékpárból áll. Életemben soha még ehhez hasonló mennyiségű motorral, robogóval nem találkoztam.

Tömegközlekedés ZÉRÓ, ismétlem 0, és az ország működik!

Azért természetesen ott is fellelhető néhány „helyi tuner”. Belőlük és gyöngyszemükből szemeztem pár kép erejéig.

Felismerhetetlen és soha nem látott autó típusok jöttek velem szembe az utakon. Ámultságom mégis a motoros társadalmuk okozta. Hihetetlen teherszállító járművek alakultak ki egyszerű kis robogókból. Egész húsos-zöldséges bódé készlete is helyet kaphat egy kis asztalos pulton. Képesek úgy lavírozni, mintha a legtermészetesebb dolog lenne, hogy mögötte vagy épp a vállán egy kisebb építmény foglal helyet. Közlekedési moráljuk hasonlíthat kicsit Görögország kaotikus állapotára. Ha valaki járt görögben, akkor érti, mire gondolok. Nem számít se lámpa, se akadály. Gázolnak át mindenen, ami csak útjukba kerül. Egy – egy apró kocc, vagy visszapillantó törés okán lassításra se méltatnak. Mégis állíthatom, hogy a lehető legnagyobb rend jellemzi a közlekedésük. Mindössze 1 baleset szemtanúi voltunk. Pedig nem kevés órát töltöttünk a sziget útjain.

Jöhetett és jött is kutya, macska, de volt még majom is az utakon. Őket minden esetben dudaszó előzte, követte vagy kerülte. Rendőrrel alig találkoztunk.

A képeim másik része pedig egy közeli szigeten, TaiPei-ben készültek. Alig 1000 km választja el Balitól. Mégis egy teljesen más világ. Hasonló kicsiny országunkhoz. Dugóval, lámpák hadával… és rengeteg taxival, busszal, utazgató lakosokkal teli város TaiPei. „Honi” hangulat fogadott közöttük. Egyedül az illat ami más, mint itthon. Illetve a páratartalom, ami semmi máshoz sem fogható. Ott is, mint a hazai bp-i közlekedésben az alábbi „ha kicsit lemaradsz, meghalhatsz” szólás érvényes.

Sok sietni akaró türelmetlen kínai lakos lohol mindenfelé…és pontosan úgy viselkednek, mint itthon a helyiek.

Ha kíváncsiság űz, ne habozz! Töltsd le a képeket!

Remélem tetszettek az autók, illetve a motoros expozíciók! Figyelmesen nézzétek át. Néha megéri megszámolni hány láb tartozik egy robogóhoz…

 Atish